Válság.

- az utóbbi időben ezzel a szóval lehetne leginkább jellemezni az oldalt.

Természetesen ennek is van oka. Nyár óta nem fordítok annyi időt az oldalra, amennyit kéne. Sőt…

Úgy érzem, hogy sosem tudtam annyi időt ráfordítani, amennyit szerettem volna, vagy amennyit igényelt volna. Ugyanis egy ilyen oldal fenntartása és fejlesztése – ha az ember szívvel-lélekkel szeretné csinálni –, rengeteg időt elvesz. Nem elég mindig frissítgetni, javítgatni; folyamatos fejlesztést, újítást igényel, ami újra és újra visszahozza a játékosok kedvét a játékhoz. Ha nem tudok kellő időt ráfordítani egy újításra (teszem azt, az egész napomat – mert sokszor annyi időt vett igénybe egy újdonság megvalósítása), akkor máris nem lesz olyan sikeres, máris megérzik rajta azt, hogy ez nem az igazi, és nem is vesznek részt benne olyan nagy kedvvel. Ha nem vesznek részt az általam létrehozott dologban, akkor az a munka is, amit egyáltalán ráfordítottam, feleslegessé válik.

Ilyen nagy oldalt, mint amilyennek ezt szántam (rengeteg még kiaknázatlan ötlettel, megvalósítatlan lehetőséggel), csak az tudja megfelelő módon szerkeszteni, aki az egész napját fel tudja áldozni. Mint már említettem, sokszor volt olyan, hogy ezt meg is tettem. Az oldalért, értetek. De lassan rá kellett jönnöm, hogy azok az idők, - amikor ezt szemrebbenés nélkül megtettem –, elmúltak.

23 éves leszek, már az egyetemen is végeztem. Gondolom, nem mondok újdonságot azzal, hogy jóval fontosabb dolgok is vannak már az életemben, amikre nagyobb hangsúlyt kell, és akarok is fektetni. Vagy csinálom tovább ezt más fontos dolgokat feladva – mert csak így lenne értelme, így lenne mindenki számára igazán élvezhető -, vagy magam mögött hagyom. Választanom kellet, és inkább Valóság játéka mellett döntöttem.

Nagyon élveztem az oldallal és a Veletek töltött időt, és azt az időt is, amit izgatottan, egy-egy újabb feladat, vagy játék kitalálásával és megvalósításával töltöttem. Lehet, hogy nem mindig sikerült eltalálnom az igényeiteket (úgy tűnik, 20 év felett már kevésbé rugalmas az ember :)), de úgy gondolom, hogy nem volt hiába.

Sajnálom, hogy nem sikerült megvalósítanom mindent, amit terveztem (még a felét sem), annyi, de annyi ötletem és tervem volt az oldallal… elkészített dolgok, amik nem kerültek fel... talán egyszer a hasznomra fognak válni. Azt is sajnálom, hogy nem tudok már lehetőséget adni a végigjátszásra, vagy akár a szintlépésekre, de a legjobban azt, ha úgy érzitek, hogy cserbenhagylak titeket.

Szeretnék köszönetet mondani Nektek, akik részt vettetek ebben. Köszönöm, hogy volt, akinek csinálhattam, és volt, aki élvezte azt, amit élvezhetőnek szántam, amiért én dolgoztam. Nagyon jó érzés. Ha legalább fele annyi örömet okozott nektek, mint nekem, akkor már megérte. :)

Tehát akkor Ennyi volt?

Igen.

Bár még csak bátortalanul merem kijelenteni, ugyanis sosem lehet tudni, hogy mit hoz a jövő... Lehet, hogy hébe-hóba fog hozni még új versenyeket. Viszont az azokon való részvétel már „tét” nélküli lesz. Nem lesz pénz sem népszerűség – nem lesz semmi, ami egy percig is elfeledtetné velünk azt, hogy a legjobb érzés nem egymás legyőzése, a toplistán való előrébbjutás, hanem alkotni, létrehozni valami újat, maradandót, és látni, hogy abban, amit szeretünk csinálni, egyre jobbak és jobbak leszünk. :)

A legjobbakat kívánom Nektek:

Iris 
royale@index.hu
 

2011.10.05.